Paul Scholes életrajza

Az angol drukkerek máig kéjesen felsóhajtanak, ha a Lengyelország elleni, 1999-es Eb-selejtező (3-1) jut az eszükbe, amelyen mindhárom gólt ő szerezte (nem mellesleg: Ian Wright óta az első angol futballista, aki válogatott meccsen effélét művelt). "A legjobb élmény, ami futballpályán valaha ért engem. Lőttem már néhány fontos gólt a Manchester Unitedben, de ez más volt. Amikor a labdával a hónom alatt lejöttem, és hallottam, hogy az összes néző engem ünnepel, az egészen különleges érzés volt" - nyilatkozta egy ízben a nevezetes tripláról a szerény és visszahúzódó természetéről közismert Scholes, aki azért a "vörös ördögök" színeiben is művelt ilyesmit, például a Newcastle ellen tavaly áprilisban, amely jelentősen hozzájárul az MU bajnoki címéhez.

De voltak emlékezetes duplái is, így tüstént a bajnoki bemutatkozása alkalmával, 1994 szeptemberében az Ipswich Town ellen (2-3). Vagy a nemzeti tizenegyre visszatérve, ugyancsak a legutóbbi kontinensviadal selejtezői során magára vállalta a skótok elleni mindkét glasgow-i találatot. Aminek egyébként nyilván nagy szerepe volt abban, hogy a válogatott szurkolói klubjába tömörült hazafiak az évben a legjobb játékosnak választották. Egy szó, mint száz, a góllövéssel sohasem volt gondja. Elég arra utalni, hogy a 2000-2001-es Bajnokok Ligája-évadban csapata legeredményesebbje volt hat találattal, s a Manchester United hivatalos honlapján található statisztikák szerint négymérkőzésenként bőven lehet számítani rá, hogy bevág egyet. Méghozzá gyakran hatalmas gólokat, mivel pozíciójából adódóan a lecsorgó labdák állandó esélylesője, a tizenhatosra berobbanva számtalan alkalommal púpozta már ki a hálót.

S hogy az életrajzzal se maradjunk adósak: Scholes a Manchester közvetlen közelében lévő Salfordban született, és rövidnadrágos kora óta az MU-ban kergeti a labdát. A gyermekkorától kezdve Oldham Athletic-fan srác a Boundry Park Juniorsban kezdett el focizni, s első éveiben középcsatárként serénykedett, volt, amikor egyetlen szezon alatt 70 gólt termelt! Sajnálatos módon egy asztmatikus betegségben szenved, még ma is sprayvel kezeli magát minden nap. Egy ifjúsági FA-Kupa- és egy U18-as Eb-diadallal a zsebében lett az első csapat tagja (1993-ban kötött profiszerződést a klubbal, egy napon a Fergie-fiókákkal, David Beckhamel és a két Neville-fiúval), leginkább annak köszönhetően, hogy az 1994-95-ös szezonban Cantona eltiltás, Mark Hughes pedig sérülés miatt hiányzott. Első mérkőzésén csereként beállva góllal debütált az Ispwich Town ellen elveszített bajnokin, aztán ott is ragadt a kezdőben, nemrég például volt olyan idény, amikor csak egyetlen Premiership-meccsről hiányzott. 1997-ben mutatkozott be az angol válogatottban Dél-Afrika ellen, szokása szerint góllal, s remekelt a '98-as VB-n is, ahol szintén egy szép találattal debütált.

Persze nem csupán móka és kacagás volt a rőt üstökű középpályás eddigi pályafutása. Bár nyilván nem reklámozza, de tény, hogy 1999 júniusában, Svédország ellen ő lett az első angol labdarúgó, akit a bíró leküldött a Wembley szent gyepéről. (Ennek ellenére 1999 élete nagy éve volt: egy gyönyörű-hihetetlen gólt lőtt az Inter ellen a BL-ben, megnősült, a vörösökkel triplázott (FA-Kupa, bajnokság, BL), s végül a legfontosabb: megszületett a fia is! Az európai kupasorozatban négy gólt lőtt, de éppen a döntőben nem léphetett pályára sárga lapjai miatt...) Továbbá említhetjük a 2001-2002-es idényt, mely elég rosszul sikerült a számára, igaz, elsősorban rajta kívülálló okok miatt. Ruud van Nistelrooy érkezésével ugyanis Sir Alex Ferguson, az MU vezetőedzője át akarta szervezni a csapat játékát, s a reform egyik hangsúlyos eleme volt, hogy Scholest - éppen gólerősségére apellálva - feltolta a holland mellé második éknek. Neki viszont egyáltalán nem fűlt a foga az új feladatkörhöz, visszaesett a formája, még az a pletyka is lábra kapott, hogy esetleg elhagyja az Old Traffordot. Pláne, miután kiszivárgott, hogy egy Ligakupa-találkozó kapcsán csúnyán összerúgta a port mesterével.

Sir Alex viszont már csak olyan, hogy kétszer is meggondolja, mielőtt egy kisebb civódás miatt eladna valakit. "Scholesy" tehát maradt, és csodálkoznánk, ha ezt bármelyikük megbánta volna azóta. 2003-ban megnyerték a bajnokságot, a Bajnokok Ligáját pedig csak két hatalmas meccsen bukták el a Real Madriddal szemben (1-3, 4-3), 2004-ben azonban már sokkal csúfabb volt a kép: a BL-ben a későbbi győztes Porto ejtette ki az MU-t, Costinha utolsó percben lőtt góljával az Old Traffordon (1-2, 1-1, s mindkét kiesésben a fő bűnösök a portások, Barthez és Howard voltak), a bajnokságban pedig csak a harmadik helyre férek oda. Azért legalább az FA-győzelem összejött a vörösöknek, s a válogatottal is volt sikerélménye Scholesnak, hiszen részese volt az EB-re kijutó gárda menetelésének - ahol a tőle megszokott robotolást-zakatolást nyújtotta, meglőtte a szokásos gólját is, csak éppen a kiesését jelentő, portugálok elleni meccsen produkált mélyen tudása alatt. A torna után, 66 mérkőzéssel és 14 góllal széles válla mögött visszavonult, mondván, ezentúl csak klubjára kíván koncentrálni. A Premiershiben továbbra sem lehet rá panasz - novemberben és decemberben a világ egyik legjobb formában lévő játékosa volt: a két hónap alatt hét gólt lőtt, adott egy gólpasszt és kerek nyolcas átlagot produkált!

Tavasszal kisebb sérülések is hátráltatták így néha csak a kispadról szállhatott be - egészségesen nem csak a MU-ban, de a világ összes klubjában biztos helye lenne! Remek formáját látva Eriksson 2005 tavaszán több alkalommal is megpróbálta rábeszélni, hogy a közelgő világbajnokságra tekintettel térjen vissza a nemzeti tizenegybe - a Canossa-járás azonban sikertelen volt. Scholesy is csalódással zárta az idényt: az Arsenal elleni FA Kupa-döntőben csapatából egyedül ő hagyta ki büntetőjét a tizenegyespárbajban! Nyáron egészen 2009-ig meghosszabbította szerződését, azaz a legvörösebb vörös ördög nevelőklubjából fog visszavonulni. A következő bajnokságban lejátszotta 500. tétmérkőzését a klubban, amit góllal ünnepelt, s ha nem sérül meg komolyabban, 2007 végére az örökranglista ötödik helyén áll majd, Gary Neville mögött. Decemberben különösen jól játszott, ám a Birmingham elleni bajnoki egy ütközés után hirtelen jobb szemével elkezdett homályosan látni, s olyan súlyosnak bizonyult a baj, hogy csak májusban térhetett vissza, egyetlen mérkőzés erejéig. A kényszerpihenő viszont nagyon jót tett neki, hiszen 2006 őszén bombaformában rótta a gyepet, s később sem vallott szégyent, hiszen tavasszal az Év játékosa-cím első számú esélyeseként emlegették őt kollegái!

S bizony, a "Ginger Prince", azaz vörösesszőke herceg betöltötte 31. évét, azaz a kilencvenes évek végének domináns angol középpályása lassan megbarátkozhat a visszavonulás gondolatával is; igaz, ha erőnlétén múlik, még három-négy jó szezonja is lesz a futball elitjében.
Végezetül egy árulkodó adat még 2002-ből Scholes fontosságáról: a szezonban Paul Scholes átlagosan 272-szer ért labdába egy mérkőzés során!!!