Edwin van der Sar életrajza

A hollandok egyes számú kapusa immáron több mint tíz éve a legjobb németalföldi portásként tartatik számon, aki hihetetlen reflexeivel, kötélidegzetével, ösztönösen zseniális kifutásaival méltán kapott helyet szakmája elitjében. Sajna már fölötte is eljárt az idő, bizony az Ajax-aranygeneráció egyik élmunkása nemsokára közelebb lesz a negyvenhez, mint a harminchoz...

A kis Erwin az Amszterdamhoz közeli Voorhoutban kedte elsajátítani az alapokat, majd első komolyabb klubjában, a helyi Foreholtéban folytatta pályafutását. Innen egy osztállyal feljebb, a már profi, harmadik ligás Noorwijkben tűnt fel először a megfigyelőknek s itt vetett szemet rá az Ajax akkori edzője Luis van Gaal (Erwin noorwijki trénerének, Brringnek jó barátja). Van der Sar húszesztendősen, 1990-ben írt alá szerződést az amszterdami gárdához, ahol első éveiben természetesen csak a kispadon kapott helyet, hiszen akkoriban a szintén jó képességekkel megáldott Európa-bajnok színesbőrű kapus, Stanley Menzo volt a klubban No. 1. Erwin csak tavasszal, április 23-án, a Sparta Rotterdam elleni bajnokin esett át a tűzkeresztségen, akkor is csak vetélytársa sérülése miatt. A szezont viszont már kezdőként fejezte be, s mivel a következő két hónapban mindössze két gólt kapott, mindenki azt várta, hogy ősszel is vele kezdődik a piros-fehérek összeállítása - ehhez képes másfél évig egyetlen bajnoki és nemzetközi mérkőzésen sem léphetett pályára, majd csak 1993 tavaszán bérelte ki végleg az 1-es mezt (s lett az Év kapusa is!). Ekkor alakult ki a mára már legendás Ajax-védelem: előtte Frank de Boer és Danny Blind alkotta a defenzív keménymagot, a széleken Silooy vagy Bogarde ill. Reiziger állta a sarat. A középpályán a veterán Jan Wouters, az idősebb de Boer, Overmars, Litmanen, Finidi, Seedorf és Davids, elöl Kanu és Kluivert álltak hadrendbe van Gaal parancsára - jellemző, hogy e legendás keretből a hollandok 2004-es Eb-csapatában heten is ott voltak, ráadásként Jan Wouters is, pályaedzőként!

A colos portás a válogatottban 1995 júniusában, Fehéroroszország ellen debütálhatott egy minszki selejtezőn, s ettől a mérkőzéstől számítva több mint 10 évig vele kezdődik a keret felsorolása - az egyes mezt egyébként az akkor a Chelsea-ben védő szintén nyakigláb Ed de Goeytől örökölte meg. A nagyvilág tulajdonképpen az 1994-es BL-fináléban figyelt fel igazán "Flappie"-ra, amikor a mérkőzés elején egy hosszú előreívelésre úgy jött ki, hogy amikor ugrás közben, a levegőben, ölében a labdával elérte a 16-os vonalát, akkor maga elé dobta a játékszert, hogy az a vonalon túl már ne a kezében legyen, majd földet érve lábbal higgadtan oldotta meg a helyzetet. Már az USA-beli vb-n is a keret tagja volt Ed de Goey és Theo Snelders mögött, majd az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon és az 1998-as világbajnokságon kezdőként a legjobbak között is bizonyított, hiszen mindkét alkalommal remekül védett - akkoriban egyébként igencsak csodálkoztunk azon, hogy miért nem igazol már egy komolyabb és gazdagabb nyugati klubba, miközben egykori társai már mind odaát és degeszre tömött pénztárcával futkároznak - mellette pedig Tobiasen, Kinkladze, Arveladze, Babangida, Gorré és Reuser váltotta fel a nagyokat... 1999 nyarán végre klubot váltott, s bár a Manchester United benne látta Schmeichel, a Lazio Marchegiani utódját, van der Sar és a vezetőség a Juventus 10 millió dolláros ajánlatát fogadta el. A zebráknál mint a klub első nem olasz származású kapuvédője, remekül mutatkozott be, a jó kezdés után azonban alaposan visszaesett s több potyagóllal járult hozzá a gárda bajnoki sikertelenségéhez és BL-beli kieséséhez .

2000-ben ő és piros lapja miatt Zidane lettek a bűnbakok. Nyáron le is igazolták a torinóiak Gianluigi Buffont a Parmától potom 53 millió euróért, így aztán hősünknek mennie kellett. Némi meglepetésre az angol legfelső osztályba frissen feljutott Jean Tigana Fulhamje benne látta a jövendő nagy kapusát, s képes volt áldozni is érte 11.5 millió eurót. A fekete-fehérekkel négyéves szerződést kötött s természetesen állandó kapusnak számított, csak 2002-ben mulasztott pár hónapot sérülése miatt. A 2004-es Eb-selejtezők során nem véletlenül tette le mellette a voksot Dick Advocaat (igaz, sok megbízható fiatal portás nem bukkant fel mostanában az Eredivisiében), némi ellenvélemény felmerült viszont "Albatrosz" egyre gyakrabbi potyagóljai miatt. Portugáliában nem lehetett rá panasz, döntő érdemei voltak a svédek elleni tizenegyespárbajban aratott győzelemben, de "mindössze" egy újabb Eb-bronzérmet sikerült hazavinnie. Angliába visszatérve nagyon összekapta magát (minden bizonnyal közelgő visszavonulása miatt), pályafutása egyik legjobb idényét produkálta, olyan mérkőzésekkel mint pl. az Aston Villa ellenivel, amiről minden bizonnyal nagypapa korában is mesélni fog a szakállával játszó unokáinak. Télen sokat hallottunk arról, hogy az Arsenal és a MU le szeretné igazolni Jens Lehmann ill. Roy Caroll helyére, így a londoniak gyorsan meg is hosszabbították nyáron lejáró szerződését, ám végül is Ferguson 4 millió euróval meggyőzte a Fulham vezetőit a klubcsere szükségességéről. A "Nagy Zöld Joker" (általában zöld mezben véd) éppen Debrecen ellen vívta első tétmérkőzését a MU színeiben).

"Mivel a fiatal holland kapuvédők között továbbra sincs esélyes kihívója, a százados 36 évesen, a keret korelnökeként még nekirugaszkodhat a németországi világbajnokságnak és annak, hogy az Ajax-generáció hattyúdalának részese legyen. Végigjátszotta az összes selejtezőt, egyedüliként a válogatottban Ahhoz képest, hogy van der Sar fiatal korában olyan sztárokkal küzdött meg a válogatott kispadjáért, mint a póklábú Ed De Goey, a bravúrkapus Ruud Hesp, a párducmozgású Stanley Menzo vagy a megbízható Theo Snelders, most nincs komoly vetélytársa" - írtuk róla a torna előtti tavaszon. Ennek megfelelően van Basten rá szabatta az extra méretű 1-es mezt: ErwinGo a szerbek, az argentinok és az elefántcsontpartiak ellen is megbízhatóan védett, a portugálok ellen pedig egyenesen az Oranje legjobbja volt, többször is bravúrosan védett, talán ezért is próbálta meg Simao Sabrosa levadászni őt. A szövetségi kapitány meg is kérte őt a folytatásra (annak ellenére, hogy a van Bastennel háborúban álló Ruud van Nistelrooy legjobb barátjának vallhatja magát), így a portás kezdőként vágott neki az Eb-selejtezőknek. Alex Ferguson pedig meghosszabbította szerződését még két évvel, 2008-ig (bár először csak 2007 nyaráig szerette volna, lévén skót). "Imádok Manchesterben élni - örömködött az aláírás után a kapuvédő. - Jól mennek itt a dolgok, boldog vagyok és nincs értelme váltanom."

Februárban végre másnak is szemet szúrt termetes orra, s a tottenhames Robbie Keane vállalta magára a műtétet; pechjére törés lett a vége. Mivel több cserelehetősége nem volt a klubnak, így O'Shea vette magára a felelősséget és van der Sar, alias "Fehér nyúl" véres mezét. Két hét múlva a Lille elleni BL-nyolcaddöntőn már újra a kapuban állt a holland, ám a gallok nem respektálták frissiben összeforrott nóziját, hiszen borsot törtek alá néhány füstbombával.

Nem véletlenül iparkodott annyira a portugálok elleni emlékezetes "nürnbergi csatában" a 2006-os világbajnokságon, hiszen azon a mérkőzésen döntötte meg Frank de Boer 118-as válogatottsági csúcsát.