"A MU kőkemény és labdabiztos hátvédje tavaly is világklasszis játékot nyújtott, azaz nem törte meg őt a nyolchónapos kényszerpihenő - ennek ellenére nem tett jót karrierjének ez a fránya doppingügy, talán most bánta meg életében először, hogy nem a Serie A-ban futballozik!" - írtuk 2005-ben a védőről, aki nem is mert rácáfolni szavainkra, hiszen azóta már a világ legjobb középhátvédjei között tartatik számon.

Julien és Janice papa-mama gyermeke dél-Londonban született, s Les Ferdinand, a még mindig remek támadó az egyik nagybátyja. Hősünk anno a Burgess Parkban együtt rúgta a port és a labdát testvérével, Antonnal, aki később szintén kiváló futballista lett. Rio a Bloomfields csapatában kezdte a játékot középcsatárként, s szezononként 30 gól körül termelt, majd később az Elthambe igazolt. 17 éves volt, amikor lecsapott rá idősebb Frank Lampard tanácsára a West Ham United - érdeklődött iránta még a Middlesbrough, a Norwich City, a Millwall, a Charlton és a Chelsea is! A tehetséges, immáron védőként számításba vett - sőt, igen hamar Bobby Moore-utódnak kikiáltott - fiatal még abban az évben bemutatkozhatott a Premiershipben a Sheffield Wednesday ellen. Juniorként egyébként heti 30 fontot keresett, de neki kellett pucolnia a középcsatár, Tony Cottee és Harry Redknapp menedzser cipőjét is. Az ificsapattal pontrekorddal nyerték meg a dél-angliai bajnokságot, majd a következő szezonra tíz mérkőzés erejéig kölcsönadták őt a Bournemouth-nak a második ligába. Itt remekül megállta helyét, ezért novemberben hazarendelték s visszatérte után azonnal a kezdőben találta magát - a Wrexham elleni 0:1-gyel mutatkozott be, az FA-Kupában, majd megpróbált beilleszkedni az Impey-Unsworth-Ian Pearce-védősorba. Nem is akárhogyan! Ő lehetett volna az angol labdarúgás legfiatalabb játékosa a válogatottban - ha nem viszik be a rendőrségre jogsi nélküli, ittas vezetésért...

Azóta persze erre is sor került (mármint a válogatottságra, 19 esztendősen debütált, Kamerun ellen), stabil csapattag lett, Terryvel és Campbell-lel remek középső rész alkotva. Kerettag volt az 1998-as franciaországi világbajnokságon, s nem is maradt sokáig anyagilag összeroppanó nevelőklubjában: 2000 novemberében 18 millió fontért vette meg a Leeds United (a WHU-mezben lejátszott utolsó fellépésén idegenben verték meg őket). Akik az ő csődjük közeledtével továbbadták a MU-nak 2001 telén, 30 millió fontért, ami azóta is angol játékosért fizetett csúcsösszeg, s védőért sehol a világon nem adtak több pénzt. A vörösöknél hamar a hátvédsor nélkülözhetetlen és fölöttébb fontos láncszemévé vált, bár a kezdeti időkben voltak kisebb megingásai. 2002-ben láthattuk őt remekelni az ázsiai világbajnokságon, s megbízható játékának köszönhetően minden idők legjobb angol bekkjei közé emelkedett. Ám 2003 őszén egy bajnoki után nem ment el másnap a doppingvizsgálatra - állítólag egészen egyszerűen elfelejtkezett a dologról - emiatt az UEFA, az angol szövetség feje felett átnyúlva fél évre eltiltotta. Így aztán ugrott számára a szezon, s ami még fájóbb, a portugáliai Európa-bajnokág is (az előzőre Keegan döntésének köszönhetően nem utazhatott). Most látszott csak, hogy mennyire hiányzik a MU-ból és a nemzeti tizenegyből! 2004 őszén tért vissza, a nyolchónapos kényszerszünet után meglepően kitűnő formában, s természetesen a válogatottban is azonnal visszakapta helyét. Meg sem látszott rajta a kihagyás, sőt, osztályzatai alapján bekerült a szezon válogatottjába is!

Visszatérte után a bajnokságban mindössze 26 gólt kapott az általa vezérelt védelem, 6.87-es átlagával a liga 12. legjobb profija lett. Éppen remeklése és az ezzel kapcsolatos szerződés-hosszabbítása körüli huzavona miatt kezdett lassan persona non grata lenni az Old Traffordon - állítólag teljesítménye felkeltette a Chelsea figyelmét is. Rio nem zárkózott el mereven egy esetleges klubcsere elől, egy lesifotós le is kapta őt és ügynökét, Pini Zahavit, amint éppen egy Chelsea-vezetővel tárgyalnak. A bajnokság nyitányára Rio és ügyvédi teamje beadta derekát: a heti százhúszezer fontos bérezési javaslatra rábólintva egészen 2009-ig kötelezte el magát. "Nincs mit tenni, manapság ilyen hosszú ideig tartanak az egyeztetések. A lényeg, hogy az első perctől az utolsóig jó hangulatban folytak" - jegyezte meg az MU vezetőedzője, Sir Alex Ferguson. Az egymásratalálós vidámkodás ellenére szürkécskére sikeredett Rio 2005-06-os szezonja, hiszen a BL-ből fájdalmasan hamar kizúgtak a vörösök, a hazai bajnokságban is esélytelenek voltak a Chelsea-vel szemben az aranyért folytatott harcban, hősünk maga pedig "csak" 6.59-es átlagot szorgoskodott össze - igaz, az osztályzatok nem tükrözik híven azt a hatalmas biztonságérzetet, amit pályára lépésével nyújt mind a MU-nak, mind az angol válogatottnak. Legjobb mérkőzését a Liverpool ellen vívta a szezonban: kifogástalan védőmunkáját az utolsó percben egy győztes góllal fejelte meg!

Nyolc vb-selejtezőn játszatta őt Eriksson mester, s természetesen hősünk alapember volt (Terry oldalán) Németországban is. Ám a manchesteri világklasszis harmadik világbajnoksága sem úgy sikerült, ahogyan azt eltervezte vala: sem csapata, sem saját teljesítményével nem lehetett elégedett. Az első két mérkőzésén, Paraguay illetve Trinidad és Tobago ellen kiválóan dolgozott együtt Terryvel, szinte kifogástalan teljesítményt nyújtottak, ám a svédek elleni csoportrangadón olyannyira gyengén ment a beadásokkal igencsak megszenvedő Riónak, hogy a szövetségi kapitány nem sokkal a szünet, a sokadik baki és az első bekapott gól után lecserélte őt. Szerencséjére a helyére beállt Sol Campbell sem sziporkázott, sőt, a második svéd gól egyértelműen az ő lelkiismeretét terheli, így Ferdinand a következő mérkőzésen már újra a kezdőben kapott helyet. Több gólt már nem is kapott a vb-n az általa vezetett védelem (hősünk viszont a lányos zavarban lévő Robinsontól egy hatalmas taslit igen), ám a kötelezőn kívül Rio sem produkált semmi emlékezeteset, nem maradt energiája arra, hogy - miként az Unitedben - néha a félpályáig felhúzódva tanári magabiztossággal adjon kiváló passzokat övéinek.

A bajnokságban a sokszoros gyorshajtó hátvéd ott folytatta kisebb hátsérülése ellenére is, ahol az előzőt abbahagyta: kiváló játékkal és Liverpoolnak rúgott góllal, s természetesen az új szövetségi kapitány, Steve McClaren is számol vele. Nem hozhat szégyent háza elejére a védő, hiszen ő a MU legjobban fizetett labdarúgója!

Bár 189 cm-re nőtt meg s kiválóan fejel, nem ontja a gólokat: első manchesteri találatát 2005 decemberében szerezte, több mint négyéves szünet után.