Gabi Heinze egyike azon játékosoknak, akik a maguk posztján a legjobb iparosok közé tartoznak, ám a média igazából nem kezeli értékükön őket, pedig nélkülözhetetlen elemei csapatuk taktikájának. Ilyen jó munkásember a szimpatikus emberfogó is, aki bár nem táncoltatja meg szabadon választott testrészein a labdát, az általa szorongatott csatár ritkán mutathatja be hét közben oly' szorgalmasan gyakorolt gólörömét!

A német apától és olasz anyától született srác Crespóban született (eme örömteli világrajövési aktusnak természetesen semmi köze a milanos Hernánhoz), s a helyi Uniónban ismerkedett meg az alapokkal. 14 évesen elvitték egy válogatóra tanárai, itt figyelt fel rá az első osztályú Newell's Old Boys, Maradona egykori klubja, ahol Heinze 19 évesen került fel a nagycsapathoz. A piros-feketék ottani szinten középcsapatnak számítanak, de a 30-as mezszámú Gabriel akkoriban olyan remek (s később válogatott) játékosokkal léphetett nyolc bajnokin pályára, mint a kapus Cejas (Fiorentina), Diego Crosa (Betis, Boca), Facundo Quiroga (Wolfsburg), Lucas Bernardi (Monaco), Diego Mateo (Santander), Diego Quintana (Murcia) - kitűnő volt tehát az ottani utánpótlás s természetesen exportcégnek sem utolsó az egyesület! Heinze nem töltött el Bernardiék körében sok időt, mert télen potom 50 000 euróért a spanyol Real Valladoid vásárolta meg (költözése után látott először havat), ám egész tavasszal egyetlen mérkőzést sem kapott Marcos és a bolíviai Pena miatt, így nyáron kölcsönadták őt a hispánok a portugál Sportingnak. A dél-amerikaiakat mindig szívesen foglalkoztató zöld-fehér gárda hátvédsorában, ha nem is sokszor, de újra együtt játszhatott korábbi klubtársával, Quirogával, honfitársaival, Aldo Duscherrel és a legendás Alberto Acostával (no meg a hazai Betóval és a később portós Nuno Valentével), s megszerezte első bajnoki gólját is. A következő évben vissza is vitte a bekket a Valladoid, s Gabi első teljes hispániai évében csak kiegészítő emberként szokta a La Liga légkörét, ám 2000-től már egyértelműen alapembernek számított. A liláknál eleinte középhátvédet, később balhátvédet játszott - kitűnően. Jutalomképpen 2001 nyarán a francia PSG igazolta le ötmillió euróért, s a galloknál honfitársával, Mauricio Pochettinóval kitűnő kettőst alkotott - ráadásul felmenőire tekintettel megkapta az olasz, tehát EU-s útlevelet is.

Fura módon éppen bekkpárjának, Mauriciónak köszönheti válogatottságát: Bielsa szövetségi kapitány Pochettinót utazott el megnézni Párizsba, de annyira megtetszett neki Heinze játéka, hogy őt is behívta keretébe! Franciaországban is nagyon jól ment hősünknek a játék, Luis Fernandez mester egyik kedvencét rögtön első évében a Ligue 1 legjobb idegenlégiósának választották meg - egy másik, későbbi szavazás szerint ő volt minden idők legkeményebb játékosa a francia bajnokságban! 2003 áprilisában, Líbiában mutatkozott be a válogatottban, s a hiányposzton, balhátvédként szerepel rendszeresen a gauchóknál - saját bevallása szerint ő inkább középhátvéd, de Samuelt bizony nehéz lenne kiszorítnia... Remek idénye után nyílt titok volt hogy nyáron egy nagyobb egyesülethez igazol, utolsó mérkőzése párizsi színekben a francia kupadöntő lett volna, ám a válogatott miatt haza kellett utaznia: 2004 nyarán részt vehetett a Copa Americán (ezüstérmesek lettek a brazilok mögött) és a nyári olimpián is (veretlenül, kapott gól nélküli díszlépésben lettek aranyérmesek). Mindezek mellett szakított időt az őt egyre gyakrabban látogató játékosügynökökre is: hívta a Barcelona és a Chelsea is, de Heinze végül a Manchester United ajánlatát fogadta el. Bár nagyon szerette ő és családja is a párizsi életet, a drukkerek is szívükbe zárták a játékost, de mint a hátvéd egyszer nyilatkozta, élete nagy lehetőségét nem akarta elszalasztani. Ráadásul mivel Patagóniában nőtt fel, ahol sok walesi bevándorló él, némiképpen ismeri a walesi és az angol nyelvet is! Angliában csak csereként kezdte karrierjét, de amikor szeptemberben a Bolton elleni bajnokin bekerült a kezdőbe (és ezt góllal ünnepelte meg), nem egyszerűen csak beilleszkedett a vörösök közé, de az osztályzatok alapján ő lett ősszel csapata legjobbja!

Így már érthető, hogy miért adott érte Ferguson alapos orvosi tesztsorozat után öt évre 10.4 millió eurót, s miért nyilatkozta róla azt, hogy: "Régóta figyeljük Gabriel teljesítményét és a legjobb argentin hátvéderényeket csillogtatta meg - erős, gyors, technikás. Képes játszani középen és a bal szélen is, s ez a flexibilitás nagyon jól jön a klubnak". Heinze ősszel is folytatta remeklését, különösen a Boro és a Fulham ellen játszott kiemelkedően, ráadásul dél-amerikai hátvédektől merőben szokatlan módon mindössze négy sárga lapot érdemelt ki a szezon során! Áprilisi sérülése miatt hamarabb lett számára vége az idénynek, mint tervezte, de 6.9-es átlagával így is a Premiership 11. legjobb futballistája lett, Morientes kárára bemutatta az Év szerelését is - a legnagyobb elismerés számára mégis az, hogy gyakran csendül fel az Argentina-Argentina!!!-kórus a nézőtérről szereléseikor, pedig az angolok és az argentinok nem éppen puszipajtások, több háborút is vívtak egymás ellen! Első szezonja után egyébként mind a MU-szurkolók, mind klubtársai őt látták az idény legjobbjának, nyáron pedig Konföderációs Kupa-ezüstéremig jutott a válogatottal. A következő idényt úgy kezdte, hogy mindenki azt érezte játékát nézvén: egy új világklasszis született! Emellett igen gólerős is volt: csak Budapesten a Puskás-stadionban a válogatottnak egy, a Debrecennek két gólt fejelt. Ám szeptember 14-én, a Villarreal elleni BL-rangadón olyan súlyos térdszalag-szakadást szenvedett, hogy csak tavasszal térhetett vissza! "A lehető legrosszabbkor jött számára a sérülés, hiszen 10 világbajnoki selejtezőn szerepelt, egyre markánsabb tagja lett az Albicelestének, így biztos kerettagként készült a németországi nagy tornára" - írtuk róla akkoriban. Áprilisban térhetett vissza, s mindössze négy bajnokival a háta mögött került be Pekerman kapitány vb-keretébe.

Elefántcsontpart és Szerbia ellen is jól védekezett, a hollandok ellen pihent, Mexikó ellen viszont nem brillírozott, Rafa Marquez góljánál csúnyán hibázott; igaz, középhátvédként kellett (volna) helyt állnia. A németek elleni negyeddöntőben levette a pályáról Klosét, de az utolsó tizenegyest követő balhéban (ő nem vállalt rúgást, csak mikor kitört a gyalázat.) sokkal magabiztosabban és főleg ütőképesebben mozgott, mint előtte a tornán valaha is. Ősszel viszont némi meglepetésre kiszorult a Manchesterből, hiszen a bal oldalon a francia Evra, középen a szerb Vidics verekedte be magát a kezdőbe - ennek megfelelően többször is arról lehetett hallani, hogy Heinze eligazol Angliából, legélénkebben egyébként a Real Madrid, a Milan, a PSG és a Juventus érdeklődött ügynökénél. Egy nyilatkozatában elárulta, hogy ha Evra remeklése miatt nincs helye a bal oldalon, akkor játszassa őt a skót menedzser középhátvédként, annál is inkább, mert ez eredeti posztja. A kezdőbe azért is szeretne visszakerülni, mert mindenképpen részt venne a nyári Copa Americán, szabadsága kárára is, mondván: "Ráérek pihenni, ha majd visszavonultam!".